Pápától délkeletre, az Észak-Bakony nyugati részén elterülő fennsíkon települt, több mint 700 lakosú falu. Elnevezése a Ják, Jákob keresztnévből származik. Gazdag régészeti lelőhely, őskori, római kori és Árpád kori leletek is előkerültek itt. Az első írásos adatok 1351-ben említik a döbröntei várhoz tartozó Hymfi-birtokot, mint Jakó telke nevű vadásztelepülést. 1545-1750 között teljesen elnéptelenedett e terület. 1751-ben a Vajda család határozta el betelepítését. Német ajkú, favágással, sertéstartással és juhtenyésztéssel foglalkozó zsellércsaládok költöztek ide. Svájcból és Csehországból érkeztek telepesek, majd fokozatosan magyar családok is letelepedtek. A lakosság 1806-ban elérte az 1000 főt. A XX. század első évtizedeiben az amerikai, 1940-ben pedig a németországi kivándorlás csökkentette a lélekszámot.

A község látványos fejlődése a rendszerváltás óta figyelhető meg igazán. Jelenleg minden mai kornak megfelelő infrastrukturával rendelkezik (út, víz, villany, gáz, csatorna, telefon).
Bakonyjákó a Pápakörnyéki Községi Önkormányzatok Szövetségének a tagja, illetve másik 47 önkormányzattal közösen alkotja a Pápa és Környéke Települési Önkormányzatok Területfejlesztési Társulását. Ezen szerveződések nagymértékben hozzájárulnak községünk fejlődéséhez.
Településünk 2004. január 1-től Németbánya és Farkasgyepű községekkel körjegyzőséget hozott létre.

A község jelenlegi vezetése célul tűzte ki a község népességmegtartó erejének erősítését, (lakótelkek kialakítása, meglévők mellett új munkahelyek teremtése, helyi vállalkozások segítése) valamint a község szépítését, fejlesztését, vonzóbbá tételét az idelátogatók számára.

A késő barokk stílusú templomot a Somogyi család építette (1806-1811). A templom értékes kincse a Szent kereszt ereklye, ennek hitelességét VI. Pius pápa és II. József császár által aláírt okirat tanúsítja. A templom előtt szép fafaragású kvalitásos Szentháromság-szobor áll.
A községben található még egy szűrmúzeum, mely egy népi hagyományt elevenít fel ezen mesterség megtestesítője Vitéz Zalai Károly. A falu ideális kiindulópontja a bakonyi gyalogos és kerékpár túráknak.
A faluban lovaglási, túralovaglási, hintózási, kocsikázási lehetőség adott.

Szeretettel várok mindenkit, akit érdekel az ősi népművészet, egy kihalt szakma, a cifraszűr készítése.

Betyár legendák, 1850-es viselős szűr, ősi szerszámok, magyaros öltözetek.
Szűrszabó mesteri vendéglátással.
Belépőjegy nincs.
Mozgáskorlátozottak is látogathatják.

vitéz Zalai Károly lovag
Jeruzsálemi Templomos Lovagrend tagja
Cifraszűr készítő Népi Iparművész

8581 Bakonyjákó, Úttörő u. 3.
Tel: 30/417-8381

Die kleine Gemeinde Jaka liegt südlich von Pápa. Die Jagdansiedlung Jakotelke, die zum Hymfi Grundbesitz der Döbrönter Burg gehörte, wurde 1351 zum ersten Mal schriftlich erwahnt.
Durch die Türkenherrschaft war das Dorf unbewohnt und mehr als 2 Jahrhunderte ein Ort der Verödung. Die Neubesiedlung des Dorfes veranlasste die Familie Vajda 1751. Zu dieser Zeit siedelten sich hier deutschstammige katholische Familien an. Sie kamen vor allem aus der Tiroler Steiermark, aus der Schwarzwaldgegend des Bundeslandes Baden in Deutschland und aus der Schweiz. Im Laufe der Zeit liessen sich auch ungarische Familien nieder. So erreichte die Einwohnerzahl 1806 1000 Seelen. In diesem Jahr begann die Familie Somogyi mit dem Bau der Kirche, die heute unter Denkmalschutz steht.
1944 begann die Flucht der Deutschen. Im Dezember verliessen 93 Familien samt jeglichen beweglichen Besitz das Dorf in Richtung Deutsches Reich nach Hof an der Saale. Der grösste Teil kam im Juni 1945 wieder. Im Marz 1945 kamen die inlandischen Siedler, die die politische Führung des Dorfes von den auf die Aussiedlung wartenden schwabischen Ureinwohnern übernahmen. In der Zwischenzeit stellte man die Aussiedlungslisten zusammen. Mit der ersten Gruppe wurden am 06.01.1948. 1240 Einwohner deutscher Nationalitat aus Bakonyjákó vertrieben. Zur zweiten Aussiedlung von 60 Personen kam es am 06.07.1948. Nachdem die erste Gruppe das Land verlassen hatte, kamen nach einigen Wochen ungarische Familien aus der Tschechei und auch laufend Siedler aus dem Inland.
Nach einer Protokollierung hatte das Dorf am 03.01.1949. 1800 Einwohner. Diese Zahl sinkt laufend. Den neusten Daten nach betrug die Einwohnerzahl am 01.01.2002. 696 Personen. Ein Grossteil der Bevölkerung arbeitet in Farkasgyepű bei der Forstwirtschaft und in der Lungenheilanstalt, aber auch viele pendeln nach Pápa und Veszprém.
Durch Investitionen der Selbstverwaltung wurde das Telefon-, Gasnetz unddie Kanalisation ausgebaut. In Arbeit steht aber auch das Touristik- und das Flachennutzungs-entwicklungsprogramm. Zu diesen Projekten gehört auch das Instandsetzen der Verkehrsinfrastruktur.
Die Kinder besuchen den örtlichen Nationalitatenkindergarten und die Allgemeine Grundschule, in der es die Möglichkeit eines Nationalitatenunterrichtes gibt.
Zu den traditionspflegenden Programmen der Deutschen Minderheitenselbstverwaltung gehören, der jedes Jahr stattfindende Nationalitatentag, der mit der Dorfkirmes verbunden wird. Bei dieser Veranstaltung treten die traditionspflegenden Kulturgruppen aus der Umgebung und des Ortes auf.
Alle vier Jahre findet das Vertriebenentreffen statt. Seit 1981 hat die Nationalitatengrundschule eine Kindertanzgruppe. Die Kinder treten mit ungarndeutschen Tanzern bei Nationalitaten-Veranstaltungen in der Umgebund und im Ort auf. Ihre Auftritte finden Gefallen und Anerkennung.
2001 wurde die Jugendtanzgruppe im Dorf gegründet.
Früher hatte die Schule zwei Partnerschaften, die im Sande verliefen. Zur Zeit bemühen wir uns um einen neuen Ausbau einer Partnerschaft.