Somogy megye középkeleti részén a Baté - Igal összekötőút felénél helyezkedik el, Igaltól 8 km-re, Kaposvártól és Dombóvártól 25 km-re.
Az első írásos emlékek az 1725-ös években említik először, bár a régészeti leletek szerint már a római korban is lakott terület volt.
A magyar nemzeti királyság megalakulásakor a község területét a tolnai királyi várhoz csatolták. Kezdetben a királyi hirdetőknek volt itt földje, aztán váltogatták egymást a különböző uraságok. 1449-ben a Bocskai család előnévként használta a falu nevét. A helynév Bese (1725), Bouseu (1362), Besew (1408), Bösö (1575), Büssü ( 1725-től )
1729- ben a gyulai Gaál család birtoka és az is maradt egészen 1945 -ig.
Az 1700-as években színmagyarok lakták a falut. A XVIII században jelentős gazdasági fejlődés indult meg, ekkor mezővárosi rangra emelkedett. Iparos sváb családok települtek be, de előfordul a betelepülők között horvát és angolszász eredetű is. Az újonnan jöttek alkalmazkodtak a befogadókhoz, átvették nyelvüket , szokásaikat, később már csak a nevük árulkodott eredetükről.
Megnehezítette beilleszkedésüket, hogy házasságot ritkán kötöttek egymással az őstelepült magyarok és a betelepült svábok. Ennek elsődleges oka a vallási különbség volt. Míg az őslakosság református volt a betelepültek valamennyien katolikusok. Békésen éltek és segítették egymást a falusi kis közösségben.
1927-től kövesút kötötte össze Batéval ahol a legközelebbi vasútállomás is volt, 1947-ben megindult az autóbusz közlekedés, 1948-ban bevezették a villanyt.
A község lakóinak száma a XX. század elején volt a legtöbb, akkor 973- at írtak össze, 568 római katolikust és 405 reformátust.

A lakosság száma napjainkig fokozatosan csökken. Több okra vezethető vissza az elnéptelenedés. Az egyik a gazdasági rend változása. A termelőszövetkezet megalakulása után nem találták helyüket a lakók, amely arra ösztönözte őket, hogy máshol keressenek megélhetést maguknak.
A másik ok, hogy a harmincas években nagy művelődési láz volt tapasztalható. Szabó Ferenc tanító volt az első a faluban aki szorgalmazta , hogy a tehetséges gyerekeknek tovább kell tanulniuk. Az őt követő tanító Varga Gyula a kultúra iránti szomjat még tovább fokozta. Hatásukra egyre több fiatal került valamely gimnáziumba vagy polgári iskolába.
Az üresen maradt házakba a hetvenes évek elején párthatározat révén cigány családokat költöztettek, feltűnő ez azért is mert korábban még a falu határában sem voltak romák.

Eleinte három falu közjegyzősége , majd tanácsa volt Büssüben, amit később megszüntettek. A tanács székhelye Gölle lett. A termelőszövetkezet székhelye is elkerült a faluból. Igy hát a régi központi község hajdani közössége is felbomlott, melyet az önkormányzatok megalakulása után a képviselő-testület és civil szervezetek próbálnak meg összekovácsolni. Tíz év alatt olyan beruházások valósultak meg melyről csak álmodni lehetett. / kultúrház felújítása, iskola-óvoda felújítása, gázcsere telep, vezetékes vízhálózat, első- és második világháborús emlékmű, millenniumi emlékpark, Idősek Klubja, Falugondnoki szolgálat, Gyermekjóléti szolgálat és családsegítő központ, autóbusz várók, temető rendbetétele, Petőfi utcai autóbusz öblözet, járdaépítés, utak aszfaltozása, gázvezeték építés.

Két műemlék található a faluban.
- Az 1764-ben épült római katolikus kápolna melyet gyulai Gaál Gáborné építtetett. Berendezései a pécsi pálos kolostorból valók, falait Dorfmeister freskók díszítik.
- Az 1783-ban épült református templom szintén műemlék. Érdekes belső építészete és kazettás mennyezete.
A község dombokkal övezett szép környezetben terül el. Gölle és Kisgyalán községekkel körjegyzőséget tart fenn, Gölle székhellyel.
A falu szülötte volt Gerő Kázmér festőművész.

A két műemlék templom egész nap látogatható. Jelentkezés a képviseleten.