Községünk Baranya és Somogy megye határán, a Dráva folyó mentén fekszik.
Azok közé a települések közé tartozik, melyek nevüket egyes szentek után kapták.

A helybéli horvát lakosság a falut az utóbbi években Martincenak hívja a korábbi többesszámú Martinci alak helyett. A Szentmárton helynév a falu templomának védőszentjére utal.

Neve először 1235-ben fordul elő Waska-Szentmarthun alakban.
Az eredetileg pécsi egyházmegyei birtokot a zágrábi püspök vásárolta meg.
Ezt követően IV. Béla 1255-ben, IV. László 1277-ben kelt okmányokban megerősítették.
A török defterekben „Szent Martin város”-ként írták össze.

A török ellen vívott harcok során a falut felégették.
1712 óta folyamatosan lakják sto nyelvjárást beszélő horvátok.
1970-ben 1700 horvát és 27 magyar lakosa volt.

A helyi munkaerő foglalkoztatásban, ellentétben az Ormánság többi településével, a községben a „Dráva-Agro”RT. az egyetlen komoly munkaerő foglalkoztató az Önkormányzat intézményrendszerén kívül.
A kisebb vállalkozók nem meghatározó munkaerőt alkalmaznak.

1996-ban alapította a „Hrvatska matica iseljenika” a „Leg-falu” kitüntető kulturális díjat, amely az identitás megőrzésében legsikeresebb horvát településeket díjazza.

A díj egy stilizált glagolita H betű, amely a horvátság történelmi létét szimbolizálja a díjazott faluban.
1997-ben a „Leg-falu” díjra Felsőszentmárton lett jelölve, mivel községünk lakosai igen aktívan vesznek részt a falu kulturális életében.
A faluban tánc, ének és színjátszó szekcióval működő kulturális csoport, a „Korijeni” /Gyökerek/ női énekkar és a „Zrínyi” labdarúgó csapat tevékenykedik.

A díj odaítélésével a Hrvatska matica iseljenika együttműködve a környező országok horvát közösségeivel a Horvátország határain túl élő horvátság nemzeti identitástudat megőrzésének fontosságába vetett őszinte hitét fejezi ki.