A település Somogy és Tolna határán fekszik. Közúton Igalból Büssün, valamint Kisgyalánon keresztül érjük el a falut. A legközelebbi vasútállomás Batéban van.

A községet egy 1550-ből származó oklevél említi először. A török pusztítás után 1618-ban népesült be újra a község. Lakói magyarok és katolikusok voltak.

Korabeli birtokosai közt a legjelentősebb a Dersfi család. A XIX. században herceg Esterházy És Pallavicini családnak is voltak itt birtokai. Jelentősebb település volt a századfordulón, lakóinak a száma meghaladta a 2700-at.

Gölle környéke már a régi időktől fogva neves mezőgazdasági vidék volt. Híresek voltak a jó termőföldjei és a jó minőségű haszonállatai. A falubeli gazdák több kiállításon is érmet nyertek állataikkal. A község határában a gazdálkodással összefüggően több kisebb puszta alakult ki, ezek többsége ma már nincs meg, vagy más településhez sodródtak.

A módos gazdák lakta, Somogy és Tolna határán fekvő település címerében a korona és egy fehér ló látható.

A hagyomány szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla király és kísérete ezen a tájon eltévedt és az ott élő jobbágyok és kanászok mutatták meg a Dalmáciába vezető utat. IV. Béla király lovát hívta Göllének. Ezért a település róla kapta a nevét.

A barokk jegyeket viselő templom 1756-ban épült. Az eredetileg barokk oltárt és szószéket eltávolították, helyébe modernebb stílusú, márványból készült berendezések kerültek.

Sekrestyéjében Rácz Ferenc kántortanító két falfestménye látható: az egyik Jézust ábrázolja az Olajfák hegyén, a másik címe: Vértanú az oroszlánok előtt.

A templomkertben két barokk szobor vár felújításra: az egyik a Szeplőtelen fogantatást, a másik Szent Rókust ábrázolja.

A falu első temploma fából készült, a mai helyén, 1810-ben, amelyet 1874-ben gróf Édling Rudolf érsek újjáépíttetett. Régi, 1760-ból való harangjait mind a két világháborúban hadi célokra elvitték.

A göllei plébániatemplom 32 méter magas tornyában az 1980-as évek végétől ismét négy harang lakik. A délidőben megszólaló, hat és félmázsás harangot Isten dicsőségére és a harctéren elveszett fiuk emlékére Deres József és neje öntette Szlezák László aranykoszorús mesterrel, Budapesten, 1931-ben.

A göllei templom harangja nem csak az áldozatokra, hanem a község híres szülöttjére, a falu temploma melletti házban több mint 100 éve, 1900-ban született Fekete István íróra is emlékezik.

Göllétől távolabb, Gázlópusztán ma is áll a Festetics család XIX. század végén épült eklektikus kastélya. Az épület felújításra vár.

Parkjában idős fák sorakoznak, különösen szépek a platánok, a korai juharok, a tiszafák, az oszloptuják, a kislevelű hársak és a japánakácok. A kissé elhanyagolt park hangulatát fokozzák a fákra felfutó borostyánok.

Jelenleg magántulajdonban van.

Az író egykori szülőházban, az 1888-ban épült volt tanítói lakban az életútját és göllei kötődésének emlékeit bemutató emlékkiállítást rendeztek be.

Fekete István író az egykori tanítói lakban született 1900. január 26-án. Kora gyermekkorát a településen töltötte, az itt szerzett élmények mélyen belevésődtek emlékezetébe. Egész életében - bármerre vetette a sors - mindig somogyinak, kiváltképp gölleinek mondta magát. Műveiben minduntalan visszaköszönnek a számára oly kedves szülőföld részletei, az itteni emberek.

Fekete István (1900-1970) gazdatisztként kezdte pályáját, majd A koppányi aga testamentuma (1937) című történelmi regényének nagy sikere után az írásnak szentelte minden idejét. Műveit az állatok és a természet megkapóan gazdag ábrázolása jellemzi (Kele, Bogáncs, Tüskevár, Téli berek stb.) Az emlékkiállítás az író életútját követi nyomon.

A falu szülötte Fekete István (1900-70), aki 11 éves koráig élt itt. A paraszti életforma, a természet, a szülőfalu szeretete egész életére kihatott. A Ballagó idő című életrajzi regénye Göllében és Kaposváron töltött ifjúságáról szól.

A templom melletti házban, az egykori tanítói lakban született 1900. január 6-án Fekete István.

A község leghíresebb emberének bronz mellszobrát szülőháza előtt 1999. augusztus 20-án avatták fel.

A Faluban a másik állandó kiállítás Minden elmúlik egyszer címen a helyi elemi iskola 1910-48 közötti időszakát, Rácz Ferenc kántortanítói működését és leánya, Rácz Vali, az 1930-40-es évek népszerű előadóművészének pályáját mutatja be. A Kanadában letelepedett művésznő földi maradványai a helybeli temetőben nyugszanak.

A könyvtár falán levő, 1999-ben felavatott emléktábla tanúsága szerint "120 éve született községünkben dr. Hajdú Miklós (1879-1956) hírlapíró és szerkesztő".

Cím: Gölle, Petőfi u. 2/b