Pálfa község Tolna megye északi részén, a Sió jobb partján elhelyezkedő település. Északon Simontornya, délnyugaton erdők, dombok határolják.

A település története az őskorba nyúlik vissza. Az ősemberi élet nyomait a Tolna megyei Múzeum őrzi.

Korábban a Pálfalva nevet viselte (1241-ben kelt határátjáró levél Márius mestert nevezi meg birtokosának).

Az Apori család birtokában 1462-ig volt.

1543-ban török hódoltság alá került.

A Pálfa nevet 1719. óta viseli. Első földesura Apponyi György, 1927-ben Apponyi Károly örökli az uralmat, aki 1928-ban építette meg a pálfai kastélyt azzal a szándékkal, hogy majd a környék lovaglásra alkalmas teret biztosít számára.

A kastélyt jelenleg a Tolna megyei Önkormányzat üzemelteti, 1954-től egészségügyi gyermekotthonként működik, majd rehabilitációs intézet és fogyatékosok otthona.
1966. december 21-én egyesítésre került Pálfa és Rácegres.

A településrész Pálfától 3 km-re található.

Nevezetessége: Illyés Gyula szülőhelye - szülőháza helyén kopjafa áll. Első iskoláját 1987-ben múzeummá alakították át, melyben iskolamúzeum - csodálatos kápolnával -, Illyés-kiállítás a költő gyermekkorát idéző képekkel, dokumentumokkal, tárgyakkal, valamint egy könyvtárszoba van a település lakói számára.