Somogyvár és a Kupavár-hegyi történelmi emlékhely, a Balatontól délre, 26 kilométerre, a Kaposvár-Fonyód közötti út mellett, 32 kilométerre a megyeszékhelytől található. Itt halad a Fonyód-Kaposvár közötti vasút, melyen állomása van. Közeli város a közúton jól elérhető a Marcali is.

Somogyvár hajdan a megye székhelye, jelentős központ, hiteleshelyi levéltár volt. A honfoglalás idején Koppány vezérnek - akit Géza fejedelem helyezett a somogyi hercegségbe - és nemzetségének ősi szálláshelyeként ismert. Az István ellen lázadó Koppány sorsa a felnégyelés lett, s ezzel nemzetsége is elvesztette Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt. A vidék védelmére I. István besenyő és más törzsbéli katonaságot telepített le, és birtokot kaptak itt a hozzá hű német lovagok is. Szent István elfoglalta a Nagyberek mocsaraiból kiemelkedő hegyen lévő vezéri szállást, és 1001-ben Szent Apollinaris tiszteletére keresztelő egyházat építtetett itt.

Az ispánsági várhoz tartozó település mellett út-, vásár- és vámhely volt, melyeket már az 1055-ből való írásos források is említettek. A város földesura egészen 1091-ig maga a király volt. Ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési helyéül rendelt.

Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az összeköttetést segítette a “nemzetközi” zarándokforgalom, emellett az apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger melléki Saint-Gilles-i apátsággal.

Az 1536. évi adólajstrom szerint két részből állt a város: Somogyvárhidas és Somogyvár-alsópiac. A hódoltság alatt telepítették be a törökök a földműves iflákokat (rác határőröket), akik az őslakossággal szemben kedvezményekben részesültek. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a huszadik századig a család birtokában maradt. A hajdani Somogyvár a mai Váraljapuszta helyén feküdt. E rész 1726-ban Bátsmegyey János és a Szily örökösök birtoka volt.

Somogyvártól délre esett Bűpuszta, s az 1536-os összeírásban Somogyvár szomszédságában Kotho birtok is előfordult, amely a király ellátását szolgálta, mára a Kurtó nevű dűlő őrzi emlékét.

A századfordulón megépült fonyódi vasútvonal érintette a települést, amelynek állomása, postája, távírója volt. 1914-ben 313 házból állt Somogyvár, 2299 katolikus vallású lakossal. A XX. század elején itt is megindult a társadalmi szerveződés, létrehozták a tűzoltó-, a levente- és a lövészegyesületet. Az iparosok polgári kört, majd ipartestületet, a fiatalok önképző kört alakítottak. Volt takarékmagtár és gőzmalom, az utóbbi a Széchenyi-uradalomé.

Az első világháborúba 563 somogyvári vonult be, a 87 hősi halott után 45 hadiözvegy és 18 árva maradt itthon. A harctéren elesettek tiszteletére emlékművet állított a község népe. Szomszédságába került később a második világháborús emlékmű is, a római katolikus templom mellett.

A háború utáni első szövetkezeti szervezés idején négy rövid életű csoport alakult. A második szakaszban, 1958-59-ben alakult meg a Dózsa és a Szabadság Tsz, melyek 1968-ban egyesültek. Az ötvenes évektől elkészült a község villamoshálózata, megkezdődött az utak burkolása, felépült 320 új ház, s 1971-re kiépült az ivóvízvezeték-rendszer. A mezőgazdasági termelésben a mérsékelt éghajlatot kedvelő kultúrák honosodtak meg, nagyüzemi körülmények között manapság búzát, kukoricát és napraforgót termesztenek. Az állattenyésztésben a sertés és a szarvasmarha tartása jellemző. A vállalkozások elsősorban kereskedelemi és szolgáltató jellegűek, de a mezőgazdaságban és az ipar területén is próbálkoznak.

Kerektalpú pajzs vörös mezejében, zöld talajon álló, hét-hét ablakkal ellátott (3-2-1-1) kéttornyú, románstílű ezüst templom áll, toronycsúcsain ezüst keresztekkel.
A templom felett, a két torony között nyelével arany koronán átszúrt, élével jobbra fordult kék csatabárd látható. A pajzsot rovátkolt falú, három rovátkolt oromzatú ezüst falkorona díszíti. Pajzstartók, jobbról arany griff, balról természetes színű szarvas.

A szélesen elterülő Somogyvárt 17 utca tagolja, melyek egyetlen kivételével szilárd burkolatúak. A falu gondozott, rendezettek, parkosítottak a közterek, az otthonok többségét földgázzal fűtik.

Lakott településrész Vityapuszta, ahol 270-en és Beslia-hegy, ahol nyolcvan élnek. Az egykor a Széchenyi-családot szolgáló kastélyba 1946-ban speciális általános iskolát és nevelőotthont költöztettek, falai között fogyatékos gyermekekkel foglalkoznak. 1997-ben adták át az intézmény 500 személyesre bővített korszerű, minden igényt kielégítő konyháját és éttermét. A kastélyba nyugodtan bekopogtathat az utazó, hogy a régi faragásait őrző előcsarnokot és a bencés apátság egykori, rekonstruált épületének makettjét megcsodálhassa. A kastély diákotthona nyáron vendégek fogadására is alkalmas, nagyobb létszámú csoportok is elhelyezést kaphatnak benne.

A település 1993 óta rendelkezik vezetékes földgázhálózattal. A lakások többségét ezzel fűtik. Az utcák - egy kivétellel - szilárd burkolatúak. A szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése jelenleg van folyamatban. Nyáron nagyobb létszámú csoport a Diákotthonban talál szállást, de egyre többen foglalkoznak a külterületeken lévő pincék kiadásával.

- Építmény adó: 600,- Ft/m2
- Iparűzési adó: 1,8 %
Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén: 2500 Ft/nap
- Gépjármű adó: 800,- Ft/100 kg
- Magánszemélyek kommunális adója: 5000 Ft/év/bérleti jog

1972-ben kezdték meg az apátság régészeti feltárását. A munkák közel két évtizedig tartottak. Az alapítás 900. évfordulóján, 1991-ben nyitották meg a romokat a látogatók előtt.
1983-tól ez hazánk harmadik történelmi emlékhelye. 1989-től évente megrendezik az alapító Szent László neve napjához (június 27-i) kapcsolódóan a Kupavári Napokat.

Somogyvár Kupavár Történelmi Emlékhely
Nyitva tartás: IV. 1-X. 31. hétfő kivételével minden nap 9.00-19.00-ig
Tel.: 06-30/502-8264

A kastélyukat botanikai értékekkel bíró 24 hektáros park veszi körül. (Megtalálható itt a mamutfenyő, páfrányfenyő, lucfenyő, erdei és feketefenyő, ezüsthárs, platán, szürke nyár, japánakác, mintegy 200 különleges növény). A Széchenyiek szervező - jó gazdához illő munkáját és a nekik szolgálók értékteremtő képességét dicséri itt minden.
A parkban található a Széchenyi-család klasszicista jellegű sírkápolnája, amely a XIX. sz. második felében épült.

A katolikusok temploma 1842-ben épült. Az 1091-ben alapított apátság romlásától ilyen hosszú ideig tartott a somogyvári feltámadás. Orgonája országosan is egyedül álló mű (két manuálos, 16 regiszteres König-orgona). A kálvária népi faragásai tiroli hatást mutatnak, a huszadik század elején közadakozással a helyi tehetősebb családok emeltek emléket Jézus szenvedéseinek.

A Kupavár-hegy nyugati lábánál tiszta vizű forrás oltja a szomjat. A Szentesica forrásnak egykor csodatévõ, gyógyító erõt tulajdonítottak. A legenda szerint itt mosta meg kezét István király Koppány legyõzése után.
A forrás mellett 2001. május 26-án avatták fel a Koppány emlékmûvet Stamler Imre történész kezdeményezésére.