Tiszapüspöki és környéke a honfoglalás óta lakott terület. A település nevét 1009-ben említi először oklevél az egri püspökség létrehozásakor, majd IV. Béla 1261-ben kelt oklevele megerősíti az egri püspököt "Pispuky" birtoklásában.
A XVI. század közepétől virágzó település, 1622-től már anyakönyvet vezetnek, 1643-ban új kápolnát építettek. Ebben az időben jelennek meg a településen az első iparosok, vízimalom, kallómalom /sulykolókkal nyersbőröket puhította, posztót tömörítettek/, téglaégető, cipész, csizmadia és egyéb lakosságot kiszolgáló iparosok dolgoztak.
A Tisza szabályozása Tiszapüspökinél 1851-1932 között készült el.

Tiszapüspöki a Tisza bal partján Szajol és Törökszentmiklós szomszédságában terül el, a 4-es számú főútról leágazó bekötőúton érhető el. A település közigazgatási területe 3745 ha, a lakosság 2200 fő körül ingadozik, a lakásállomány 828 db.
A település lakóinak többségében a megélhetését sokáig a mezőgazdaság jelentette, s még ma is sokan a mezőgazdaságra építik családjuk boldogulását.
Az utóbbi években jelentős hagyománnyá vált a nagy tömegeket vonzó lovasversennyel egybekötött Falunap és a novemberben tartott Márton napi búcsú.

Tiszapüspöki egyre vonzóbb a turisták, üdülők számára. A Tisza-parton kiépült egy százötven telekből álló infrastruktúrával ellátott üdülőfalu, szabadstrandja gyönyörű homokfövenyes. A vízi sportot, kirándulást, horgászatot és vadászatot kedvelők számára igazi "pardicsom".
Az élő és Holt-Tisza területe a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet része, őshonos galéria erdeje, nemes nyártömbjei, morotvás részei egyedi jelenségek.

Fontos látnivaló az 1765-69. között barokk stílusban épült katolikus temploma. Ugyancsak műemlék jellegű a plébániaház, melyet Esterházy Károly egri püspök építetett.
Említésre méltó a templom előtti téren található a 2000-ben felújított az I. és II. világháború, valamint 1848-49-es szabadságharc hősi halottainak állított emlékművek.