Vízvár Somogy megyében, Barcs, Csurgó és Nagyatád városok közelében, a horvát határ mellet, a Dráva partján található.

A község múltja a XVI. századtól ismert, amikor Tahy Ferenc királyi főlovász mester várat épített a Dráva partján, Vízvár néven. 1555-ben Zrínyi Miklós megerősítette a várat, melyet Szigetvár eleste után az itt maradt zsoldosok felégettek. A település elnéptelenedett, majd 1715 után horvát telepesek érkeztek, akik számára 1726-ban már templom is állot.

Az 1720-as országos összeírás szerint a falu 300 lelket számlált, s a községhez tartozott Zsitfapuszta és Csütörtökhely is. A magyar nyelv oktatását 1815 táján kezdték meg, holott az első iskola alapításának dátuma 1742. 1881-ben az 1200 fős lakosságból már 610 valja magát magyarnak.

A XX. század elején a lakosság lélekszáma 1500 fölé emelkedett, amivel fellendült a szellemi élet. 1901-ben megalakult az első könyvtár 176 kötettel, ennek nyomán Polgári Olvasókör, népház, gazdakör jött létre, majd 1954-től rendszeresen voltak mozielőadások.

Az első világháború 45 hősi halottjának a nevét a falu központjában található emlékmű őrzi. A második világháború 35 áldozatának 1989-ben emléktáblát helyeztek el a római katolikus templom falán.

A két világháború között jelentős volt az iparosréteg: működött szikvízüzem és cserépgyár valamint három szintes malom is, ami áramot szolgáltatott. Vízvár 1949-ben kapott villanyvilágítást.

1959-ben új termelőszövetkezet alakult, ami ami egy évtizedes működés után Kossuth néven egyesült
a bélavári és heresznyei szövetkezetekkel. A termelőszövetkezet két éve BHV Rt. néven működik (Bélavár, Heresznye, Vízvár) és elsősorban növénytermesztéssel foglalkozik.

A legfőbb munkáltatók a Faipari Kft., a BHV Rt. és Vízvár Község Község Önkormányzata.

A faluban viszonylag sok vállalkokó él, főleg a mezőgazdasággal, vendéglátással, élemiszer értékesítésével foglalkoznak.

A legnagyobb változásokat a '70-es évek hozták: megépült a kúltúrház(1970), a ravatalozó (1973), az általános iskola (1974), az óvódan (1976), az orvosi rendelő lakással (1978) és az iskola tornaterme (1986).

1970-ben Vízvár, Heresznye, Bélavár közös tanácsot hozott létre, a székhelye Vízvár lett.

Az infrastruktúra jelentősen fejlődik, itt is bevezették a gázzal való fűtést, 2000-ben az Újtelep nevű községrészhez vezető út villanyvilágítással lett ellátva, 2002-ben kiépült a szennyvízhálózat...

Vízvár és Környéke a Duna-Dráva Nemzeti Park része. A településtől 200 méterre kanyargó Dráva hallban gazdag és a környék vadállománya is jelentős. Fellendülőben van a vízi turizmus, Vízvár a drávai csónaktúrák egyik kikötője és nyaranta 10-12 csoport száll itt partra.

A szárazföldi látnivalók közé tartozik az Öregtölgyes Parkerdő, amely 15 hektáron terül el. Hatalmas tölgyek és gyertyánok alkotják, található ott szabadtéri játék a gyerekeknek,tűzrakó hely, pad, asztal és három szállásra alkalmas faház.

Községünkhöz tartozik Újtelep és az 1399-ben Sikfa alakban előforduló Zsitfapuszta is. Az utóbbi településrészen található a vadállomány jelentős része, vaddisznó, gímszarvas, őz stb. A vízvári vadászterületet egy gödi vadásztársaság bérli, és itt van a Sefag Rt. zsitfapusztai erdészete is.

1733-ban a Zsitfapuszta a Festetics család tulajdonában volt, akik szépen felvirágoztatták. Azóta az ottani kastély magántulajdonba került, felújítása folyamatban van.